Négyszázharmincöt éves a vizsolyi biblia

1589 februárjában Rákóczi Zsigmond későbbi erdélyi fejedelem vizsolyi udvarházában, Károli Gáspár gönci református lelkész szervezésében indult meg az általa és munkatársai által lefordított első, teljes szövegű magyar nyelvű Biblia kinyomtatása. A vizsolyi biblia páratlan művelődéstörténeti értékünk, amely egyrészt vallástörténeti jelentőségű, másrészt pedig a kialakuló magyar irodalmi nyelvnek is egyik alapvetéséül szolgált.

Budapest, 2017. október 17. A Károli-biblia elsõ kiadásának egy példánya (elöl) a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idõk címû kiállításán 2017. október 17-én. A tárlatot a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató. MTI Fotó: Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

A Biblia magyarra fordításának igénye már a reformáció kora előtt jelentkezett hazánkban. Tudjuk, hogy Mátyás király corvinái között is ott volt egy magyar nyelvű bibliafordítás, amely azonban elkallódott, valamint töredékesen fennmaradt a huszita Biblia is, amely bizonyítja, hogy a XV. században már volt igény (pontosabban: potenciális olvasóközönség) a szentírási szövegek magyar nyelvű ismeretére.  

A vizsolyi biblia címlapja. Forrás: Wikipédia

A bibliafordításoknak a reformáció adott új és talán minden korábbinál nagyobb lendületet. Az 1500-as években az újkori protestantizmus két nagy irányzatát szellemileg megalapozó teológus, mind Luther Márton, mind Kálvin János fontosnak tartotta, hogy a hívő emberek a saját nyelvükön, önálló olvasással és értelmezéssel ismerkedhessenek meg az Isten szavának tartott Szentírás szövegével. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a bibliafordítások ebben az időszakban már nem pusztán kéziratos (emiatt csak szűk körben használatos) munkáknak számítottak, hanem az egyik nagy kommunikációs forradalom kora (a könyvnyomtatás XV. századi megjelenése) óta lehetőség volt a Biblia mechanikus úton való, nyomdai sokszorosítására. Így – bár nagyon drága volt a beszerzése – a keresztény hit iránt érdeklődők hozzájuthattak a saját anyanyelvükön.

Károli Gáspár protestáns elődei és kortársai, a reformáció első hazai követői, akik külföldi egyetemeken tanultak, már a Szentírás bizonyos szövegeit lefordították magyarra. Az első teljes Újszövetség-fordítást Sylvester János készítette el, de akkoriban jelent meg a Zsoltárok könyvének, illetve egyes ószövetségi szövegeknek a magyar fordítása is.

Károli Gáspár nevét a születési helyéről, Nagykároly városáról kapta. A személyével foglalkozó, immár több évszázados egyház- és irodalomtörténeti kutatás egyik rétege azt feltételezi, hogy eredeti neve Radics vagy Radicsics volt (ami szerb származására enged következtetni). Újabban azonban fölmerült, hogy a Rados család tagjaként látta meg a napvilágot. Az biztos, hogy a Luther tanításait követő wittenbergi egyetemre már Casparus Carolus Pannonius (azaz a Magyarországról való Károli Gáspár) néven iratkozott be. Itt közvetlen tanítványa volt Luther egyik első hitújító munkatársának, Philipp Melanchthonnak, akinek nézetei nagyban befolyásolták gondolkodásmódját. Később a protestantizmus Kálvin nevével fémjelzett helvét hitvallású (mai fogalmaink szerint: református) irányzatának vált a hívévé.  

Az 1560-as évektől Gönc mezőváros – amely az akkori Abaúj vármegye Kassa utáni második legnagyobb települése volt – prédikátorként és az abaúji egyházmegye espereseként tevékenykedett, de szervezett iskolát és regionális zsinatokat is, amelyeken föllépett a Szentháromság létét vitató antitrinitárius (mai elnevezés szerint: unitárius) vallási mozgalom ellen. A gönci kálvinista lelkész a Biblia szövegét eredeti nyelvről, vagyis az ószövetségi könyveket héberből, az újszövetségieket görögből ültette át magyarra. (Ellentétben például a Szentírás első katolikus fordítását jegyző Káldi György jezsuita szerzetessel, aki a Szent Jeromos nevéhez köthető, latin nyelvű Vulgata szövegét használta a fordítása alapjául.)  

A vizsolyi bibliához írt ajánlásában Károli így fogalmazott: 

Meggondolván azért az anyaszentegyháznak az mi nemzetségünk között ez dologban való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől az mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül hívván minekutána hozzákezdettem volna egynéhány jámbor, tudós atyfiakkal, kik nékem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem az Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálódtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig ez nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénséggel és szeretettel munkálódtam, mígnem elvégezném azt. Hogy pedig az olvasóknak nagyobb kedvet tennék, mind az egész Bibliát versenként fordítottuk, mint az zsidók szokták, melynek fölötte igen nagy haszna vagyon az betűnek megértésére, melyet mivelhogy ezelőtt meg nem tartottak, gyakorta az mi egyövé való volt, elszakasztották egymástól, és az mi nem egyövé való volt, egybekapcsolták, mely dolog igen meghomályosítja az betűnek értelmét.

Károli Gáspár nem egyedül végezte a bibliafordítás fáradtságos munkáját, hiszen azt teológiai végzettségű és nagy nyelvi műveltségű munkatársai (legalább hárman) segítették. Károli azonban nemcsak vezető fordítója és irányítója volt az első komoly magyarországi bibliafordító műhelynek, de napjaink fogalmai szerinti kiadványmenedzsere is a vizsolyi bibliának. Ez a nagyszabású és roppant költséges projekt ugyanis mecénások, főúri támogatók nélkül nem valósulhatott volna meg. Köztük volt például Dobó Domokos, Báthori István és Rákóczi Zsigmond; utóbbi maga is jól ismerte a Bibliát, többször olvasta, sőt vallásos témájú költeményeket írt.

A vizsolyi biblia másfél évig, 1589 februárja és 1590 júliusa között készült Rákóczi Zsigmond későbbi erdélyi fejedelem akkoriban használaton kívüli vizsolyi udvarházában, ahol Mantskovit Bálint lengyel nyomdász berendezhette a sajtóját, ott dolgozhattak a segédei, és ahol német területről, valamint Lengyelországból hozott papírra, a Németalföldről beszerzett betűkészlettel kinyomtathatták az első magyar nyelvű, nyomtatásban megjelent teljes Szentírás-fordítást. A munka nagyságát jelzi, hogy közel ötszáz munkanapon keresztül dolgoztak a szedők és a nyomdászok, munkájuk eredményeként nagyjából nyolcszáz példányban megjelenhetett a már nyomdai kivitelében is monumentális vizsolyi biblia, amely mintegy kétezer-ötszáz oldal terjedelmű és körülbelül hat kilogramm súlyú volt.  

Németh László írta A vizsolyi biblia című esszéjében (1929): 

Nagy előnye a Bibliának, hogy egyszersmind Isten szava is. Az Isten előtti alázat a műfordításnak már ebben az átdolgozásos, egész felelőtlen korszakában olyan szigorú, csak Bibliának szóló fordítói elvekben nyilvánult meg, amilyenek más alkotások fordításában csak a legújabb időben váltak általános érvényűvé, így a bibliafordító nemcsak a Biblia minden szépségeinek tartozott nekivágni, de az értelem hű követésivel önkéntesen biztosította műve zenei tökéletességét is. Hibás fordítást, idegen mondatszerkezetet találhatsz ebben a könyvben, de nem találsz verset, amelynek a zenei megoldása tökéletlen lenne. Olyan erény, amelyik talán egyik tudatalatti oka a bibliás beszéd nagy elterjedésének.

Az író, szerkesztő, kritikus, műfordító Németh így folytatta: 

A Biblia költészete ráerőszakolta magát a fordítók prózájára, s a tizenhatodik század végén nemcsak Isten magyarba ültetett igéje, de egy változatos és kimeríthetetlen költői antológia indult útnak az eldugott Vizsolyból, hogy mind mélyebbre ereszkedjen tudósok, urak és nép rétegeibe. Könyv ez, amely itt történelem, ott ballada, itt szerelmi ének, ott haragos óda, itt jóslat, ott idillium. Szókincse a mindenkié. Bár sokféle költeményt tartalmaz, a sokféle költemény tolmácsolása egységes. Nem kell külön műveltség, hogy beleélhesd magad, de a legegyénibb ízlés is megtalálja benn az egyéniségére visszahangzó hangot. S ez a könyv évszázadokon át az egyetlen magyar nyelven is élő elsőrangú műalkotás s talán ma is az egyetlen remek, amely a százezreké. Kell-e többet mondanunk, hogy kultúrjelentőségét megvilágítsuk?

A vizsolyi biblia szövegének hatástörténete a magyar műveltségre egészen kivételes jelentőségű, hiszen elsősorban a református közösségek évszázadokon keresztül használták az, s mind a mai napig rendszeresen kiadják. A Károli Gáspár koordinálta magyar nyelvű bibliafordítás sok család háztartásában az elmúlt századokban az egyetlen könyv, amelynek előzéklapjaira a családi mindennapok fontos eseményeit (gyermekszületést, házasságkötést, elhalálozást) éppúgy bejegyezték, mint a gazdasági élet (a termény vagy éppen az állatszaporulat alakulása) történéseit, a természeti jelenségek (esős évszakok, szárazság, napfogyatkozás) leírását. Mindezeken kívül, mivel kézbe vehető is volt, a szövege a protestáns egyházak magyar nyelvű liturgikus életének és igehirdetésének, továbbá később magyar irodalmi nyelvünk alapjává vált, hiszen annak első művelői többnyire szintén lelkészek voltak.

Borítókép: A Károli-biblia első kiadásának egy példánya a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállításán 2017. október 17-én (Fotó: MTI)